Az esztrich egy speciális, vékony (általában 3-8 cm) vastagságú építményrész, ami a padlószerkezeti rétegrendben a burkolatok fogadó felülete. Szerepe lehet még szintkiegyenlítés, vagy akár végleges padló is, mint például a terazzo. Az építés helyszínén dolgozzák be közvetlenül a fogadószerkezetre, elválasztó rétegre, vagy hő/hangszigetelő rétegre.
Cementesztrich = speciális összetételű és rendeltetésű beton (szabványos neve: esztrichhabarcs).
A cementesztrich alkotórészei:
- megfelelő minőségű cement
- megfelelő szemcseösszetételű homok
- keverővíz
- szükség és igény szerint adalékszer (az elérni kívánt célnak megfelelően)
Erre a célra kifejleszett géppel keverik össze, ami jelentősen javítja az esztrich minőségét és a munka hatékonyságát. Készíthető betonkeverővel is, de ennek sem minősége sem hatékonysága nem vetekedhet az esztrichkeverő gépével. A kézi keverés alkalmatlan igazán jó minőségű esztrich készítésére.
Alkalmazható hideg, vagy melegburkolat alá, kiegyenlítő rétegként, valamint lehetővé teszi a hőszigetelő és hangszigetelő anyagok használatát is.
Három fektetési módja van:
- kötött vagy tapadó esztrich
(az esztrichet közvetlenül a fogadófelületre, jellemzően vasbeton vagy betonlemezre fektetik tapadóhíd közbeiktatásával, ami gondoskodik az esztrich és a fogadófelület öszszekötéséről, tapadásáról) - csúszórétegre fektetett esztrich
(az esztrich és a fogadófelület közé valamilyen elválasztó réteget (általában PE fóliát) fektetnek, kifejezetten a két anyag öszszekötését meggátolandó, a külön mozgás, az egymáson elcsúszás lehetőségének biztosítására) - úsztatott esztrich
(a fogadófelület és az esztrich közé hő-, és/vagy hangszigetelő réteget valamint elválasztó fóliát helyeznek el. Az esztrich mintegy „úszik” a szigetelőrétegek tetején, és az elválasztó fólia meggátolja, hogy hozzákössön a szigetelőréteghez)
Az esztrichhez használt adalékszerek ugyan többletköltséget jelentenek, de a lényegesen magasabb minőség és az adalékszerek által nyújtotta különleges tulajdonságok révén hamar megtérülnek.